Párámm. És a 8. rész. Vegyétek és egyétek. :D

 - Bazzmeg, ezt miért? – Barni fogta a pirosan égő arcát, majd erősen megszórította az egyik karom. Az ajkamtól fogva az arcomat maga felé fordítótta és mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek.
 - Ha szeretnél nem ráncigálnál. – kikaptam a kezem az övéből és hátat fordítva, a táncoló tömeg felé indultam, de Barni újra magához húzott és erősen megrángatott. Érződött rajta, hogy sokat ivott. – Állj már le, hülyét csinálsz magadból. – vágtam hozzá hideg tekintettel.
 - Szóval hülye vagyok mi? – nem rángatott tovább, egy mozdulattal a földre csapott, mint egy rongyot. – Kibaszott kurva vagy! Egy hülye ribanc. – ordibálta a fülembe, miközben én a fájdalomtól csak feküdtem a földön és próbáltam felállni, hogy behúzzak annak a seggfej tahónak.
 - Ennyi elég volt! – lépett oda Niall, majd egy erős mozdulattal megütötte ökölből Barnit, aki a földre terült, mellém. Hirtelen erőre kaptam és felálltam, megint felgyűlt bennem az elmúlt évek fájdalma és rossz emléke, csak úgy ömlöttek belőlem a sértő szavak, Barni felé:
 - Megcsaltál te utolsó szemétláda! Képes lettél volna megbaszni úgy, hogy közben Kincsővel esemesezel. Félelemből voltam veled te rohadék! Ha csak egy pasira is ránéztem te megütöttél. A francba is Barni, dögölj meg! – az indulatosságom eluralkodott  fölöttem és bele-bele rúgtam Barni mozdulatlan testébe, végül Zayn állított le.
 - Hagydd már, nem ér meg ennyit! – megölelt és hagyta, hogy kisírjam magam, miközben a könnyeim eláztatták pólóját.
 

 - Basszameg, hülye fasz, ne nyúlj a csajomhoz! – állt fel Barni, megindult felém és Zayn felé. Megint féltékenységi rohamot kaphatott, mert olyan erővel utötte meg Zaynt, hogy rám dőlt, de szerencsére nem estünk el, meg tudtam tartani.
 - Jól vagy? – megfogtam Zayn arcát, egy kicsit kipirosodott, de semmi komoly, inkább a lendülettől dőlt meg, nem Barni erejétől… - Menjünk innen. – javasoltam.
 - Jó ötlet. – mondta Perrie és megfogta a táskámat, majd szépen kivonultunk a bárból. Amikor kiértünk nagy levegőt véve kértem bocsánatot mindenkitől a szappanoperába illő jelenetért. A srácok megértően bólogattak. Zaynt sajnáltam a legjobban, hiszen ok nélkül kapott egy balost Barnitól, szegény…
 - Ki volt ez a faszfej? – Liam lépett elém, jobb oldalán Daniellel.
 - Ááá, csak a volt pasim. De lövésem sincs, hogy mi a francot kereshet itt.
 - Téged. – mondta Anett, miközben a kifele siető Barnira mutatott. – Basszameg, menjünk már innen.
 - Menjetek csak, én beszélek vele. – a többiek szépen előre mentek, de lassan, mert közben figyelték, hogy mi fog történni. Kriszti és Anett mellettem maradtak, a kérésemre. Barni vadul csókolgatni kezdett, de én teljes erőmből ellöktem magamtól. – Már nem járunk és már kurvára nem szeretlek. Egy utolsó faszfej vagy, akinek egy barátnő se való. Szokj le a féltékenységi rohamaidról. Igaz, hogy sokat hibáztam egész életemben, de te voltál a legnagyobb hibám és büszkén merem mondani, hogy kurvára nem érdemelsz meg engem és Kincsőt sem!
 - Hülye ribanc. Nem érdekelsz. – legyintett egyet és miközben e szavakat mondta, csak úgy ömlött belőle az alkohol szaga. Niall felé vette az irányt, tudtam, hogy bántani akarja, ezért meg próbáltam megállítani, mert bármennyire is meglepő én még mindig szeretem Niallt, még ha nem is beszéltünk a halálesetek óta.
 - Ne merj hozzá érni, mert én töröm le a kezed a helyéről! – megfenyegettem, majd mintha félt volna tőlem visszament hozzám és az italtól szétálló szemeivel az enyémeket fürkészte.
 - Nem fogok balhét csinálni, de csak azért, mert tudom, hogy sírva fogsz visszajönni hozzám. – Egy fenét! Visszament a bárba én meg a lányok a többiekhez siettünk.
 - Szép kis bulit csaptunk. – nevetett El.
 - Tudom. – én is nevettem, majd olyan barátnőiesen átkaroltam és elindultunk valamerre, nem tudtuk merre megyünk, de végül egy újabb bárban kötöttünk ki, ahol aztán mindenki totál részegre itta magát, kivéve Krisztit, Liamet és engem. Már megszoktam, hogy mindig én vagyok a józan ügyeletes, de legalább akkor akadt még két társam is.

- - -

Éjjel 4 óra lehetett, amikor a fiúk ,,villájába,, mentünk. El és Danielle haza mentek, Perrie pedig lefeküdt, mert az italtól álmos lett. Kriszti, Liam és én leültünk a nappali kanapéjára és bekapcsoltuk a TV-t, de nem néztük sokáig, mert mindenhol csak pornó ment, vagy horror. Anett, Zayn és Daniel csókcsatába kezdtek, kicsit érdekes volt, mert Danielből kinéztem volna, hogy lesmárolja Zaynt, mert bevallotta, hogy titkon ő az álompasija. Képzelhetitek: … Daniel épp lesmárolja Zaynt, amikor khmm.. szóval Daniel hatnék lesz tőle és.. Nem.. Zayn biztos nem. Szóval hárman hevesen csókcsatáztak. Lou, Harry és Niall pedig kajáltak. A csnedet -olyan sokat beszéltünk a bárban magunkról, hogy már nem volt mit mondani egymásnak- egy aprócska nyögés törte meg, amit Anett adott ki. Elmosolyodtam. Zayn tudott valamit, amitől még Anettnek is leesett az álla. Tisztára mint a Családi üzelmekben… Szegény Dan, annyira belejöttek a csókolózásba –Zayn és Anett- , hogy már Dant ki is hagyták, szomorúan odajött hozzánk és rágyújtott.

 - Nem is tudtam, hogy cigizel. – szólaltam meg.
 - Csak akkor, ha szomorú vagyok. – jelentette ki és én akaratlanul is röhögni kezdtem.
 - Őszintén sajnállak, ha akarod én megcsókollak. – pukkadtam ki.
 - Á, nem kell, tudod, hogy meleg vagyok.
 - De mi nem. – nevetett Liam, majd az egyik karját a vállamra helyezte, tudjátok olyan fiú-lány filmezős ölelés. Kriszti együttérzően pillantott Danre, aki végül a cigivel együtt felállt és közölte, hogy haza megy.
 - Csak semmi huncutság, amíg nem vagyok itt. – aztán ki ment az ajtón és nem láttuk többet azon a napon. Liam levette a karját a vállamról és bement a konyhába, ahol Harry és Lou csak ültek, miközben Niall még mindig falatozott. Végül mind a négyen kijöttek, de előtte még valamit dumáltak, nem hallottam mit, de nem is nagyon érdekelt, jól éreztem magam és csak az számított.
 - Mondanám, hogy üvegezzünk, de az már olyan régi játék. – magyarázta Harry. – Inkább pókerezzünk.
 - Én nem vetkőzök. – tárta szét a karját Kriszti ellenkezve.
 - Akkor törekedj mindig arra, hogy nyerj. Mindenki játsszik és mindenki vetkőzik ha veszít, nem esik ki senki. – huncut mosollyal az arcán, Lou levette a póker szettet a polcról, ami a kanapé fölött volt.
 - De én… nem tudok pókerezni. – szólaltam meg szerényen.
 - Akkor párokba leszünk. Mondjuk… Én leszek veled. – muatott rám Niall.- Harry Krisztivel, Louis Anettel és Liam Zaynnel… Bocsi srácok, de több lány nincs, csak Perrie, de ő kidőlt.
A játék elején már kiderült, hogy Niall nem jó pókeres, mert azon vettem észre magam, hogy ős is és én is már csak fehérneműben vagyunk, pedig még csak három játék vagy kör –nem tudom, hogy hogy mondják- ment le. Végül a szabály érvényét vesztette, mikor már Niall és én nem volt mit levegyünk magunkról csak a fehérneműt, közöltük, hogy tovább nem vetkőzünk, kiesünk. A többiek csak nevettek, mi pedig visszaöltöztünk és távolról figyeltük kisebb-nagyobb kihagyásokkal a játékot.
 - Figyelj, tudnod kell,  hogy soha nem haragudtam rád és sajnálom, hogy eltávolodtunk egymástól. – Niall kortyolt egyet a vizéből.
 - Mostmár tudom. Nem haragszom. – lesütöttem a szememet és a földet bámultam, mintha az olyan érdekes lett volna.
 - A fenébe! – hallatszott egy részeg kiáltás- Elfogyott a pia. – Zayn reklamált a többieknek, látszólag már végeztek a játékkal, mert mindenki egy szál fehérneműben fogta a kártyáját.
 - Na végre. – nevettem, majd az üres üvegeket összegyűjtöttem egy szemetes zsákba. Miközben leraktam az üvegekkel teli zsákot a fal mellé, egy kéz karolt át hátulról és szorított magához. Megfordultam és kikerekedett szemekkel véltem felfedezni, hogy aki karol az nem más mint … Egy szál alsógatyában állt ott, miközben a karjait a derekem körül pihentetve feljtette. Mindenki fel volt öltözve, de ő még nyugodtan állt a szürke boxerében. Egy kicsit sem zavartatta magát. Finoman levettem a karjait magamról, de ő megtántorodott, láthatólag a sok italtól nem tudott állni.
 - Szerintem jobb lenne ha felöltöznél. – elpirultam és egy kósza tincset türtem a fülem háta mögé.
 - Zavar? – mosolygott huncutul.
 - Egy kicsit. – kiegyenesedtem és próbáltam nem őt nézni.
 - Nem fog zavarni, ha te is leveszed a ruhád. – kacsintott, majd megölelt és így próbálta kikapcsolni a melltartómat, sikeresen.
 - Basszus. – ráncoltam össze a homlokom és nehézkesen visszakapcsoltam a melltartómat. – Értékelem az őszinteséged, de ne most legyél kanos és ne itt…
 - Akkor máskor. – fordult meg és úgy tett, mintha tudná, hogy én akarom.
 - És… ne velem, engem. – kaptam észbe, elfelejtettem közölni vele… Talán nem elfelejtettem, csak kiment a fejemből, hiszen nem volt fontos közölni vele, hogy nem érdekel, mert nem igaz. Nem hiába pirultam el…

- - -

Reggel elég érdekes látványra ébredtem: Niall feküdt a földön, mellkasán pedig Anett ábrándozott, észrevette, hogy nézem és elmosolyodott. Harry a kanapén nyúlt el, Lou és Liam pedig egy-egy fotelben ültek és ülve aludtak. Nehezen, de észrevettem, hogy Kriszti és Zayn sehol sincsenek, rákérdeztem, hogy hol lehetnek, amikor már mindenki ébren volt. Meglepetten vettem észre közben, hogy én a konyhában aludtam az asztalon, felnevettem és mégegyszer rákérdeztem az előbbi dologra, mert az előbb válasz nem érkezett:
 - Kriszti és Zayn hol vannak? – álmosan mentem ki végül a nappaliba. Pár másodpercig csend volt, mindenki álmos volt és lassú felfogású, de aztán mindenki fejébe bevillant a dolog.
 - Bassza meg! – Harry kiáltott fel, lelökve magáról a rengeteg párnát. Niall is hamar felpattant, lelökve magáról a morcosan tekintő Anettet. Liam és Lou is ziháltan megindultak Harry és Niall után, akik a lépcső fele tartottak. Ekkor nekem is leesett a dolog és intettem Anettnek, hogy jöjjön, mert lehet, hogy nagy baj van:
 - Ugye nem? – reményt keresve futtam én is a lépcsőn fel és rontottam be minden hálószoba ajtaján, Zaynt és Krisztit keresve. Azt hiszem Liam szobájában akadtunk végül rá Zaynre, de Kriszti nem volt vele, legalább is egy pillanatig azt hittük. Kriszti remegő lábakkal lépkedett ki a füröszobából, csak egy bugyi volt rajta és egy top. Tudtam, hogy nagy baj van. Zayn és Kriszti lefeküdtek. Persze Zaynek ez sehol sem fájt, de Krisztiben egy világ dőlhetett össze, mert fogadalmat tett, hogy az igazival fogja elveszíteni a szüzességét és én százas voltam benne, hogy a nagy Ő, az nem Zayn volt számára.
 - Zayn, bassza meg. Ébredj már fel te barom! – rángatta ki az ágyból Zaynt Harry, Ideges volt és borzasztó mérges Krisztire, hisz az este folyamán egymásra találtak. Nem csak lelkitársak lettek, de egymásba is szerettek hamar és hivatalosan is jártak az estétől kezdve.
 - Harry, kérlek ne haragudj. – Kriszti ideges tekintettel követte szerelme mozdulatait.
 - Nem rád haragszom, bár benned is csalódtam.
 - Na jó, nekünk itt nincs dolgunk azt hiszem. – Lou, Liam, az álmos Anett, Niall és én kimentünk a szobából. Anettnek láthatólag még nem igazán juttak el a tudatáig a történtek, de lassan neki is kezdett összeállni a kép. Pár perc múlva, hatalmas zajjal Zayn is kirobogott a nappaliba. Aztán még pár perc múlva Harry és Kriszti is, bár volt köztük néhány méter távolság. Kriszti fájdalmas tekintettel és könnyezve indult felém és Anett felé. Hozzánk bújt és a vállamhoz tette a száját és belemotyogott a pólómba:
 - Soha nem fogja megbocsájtani.
 - Dehogynem. Szeret téged, ez biztos.
 - Elkapott a pillanat heve, hiszen Harry is tudja, hogy Zaynnek egy lány sem tud ellenállni. – okoskodott Anett, persze, ő lefeküdt volna vele józanon is.
 - De nem feküdtem le vele. – elvette a fejét a vállamtól és a szemünkbe nézett. – Nem történt semmi köztünk, tisztán emlékszem midenre.
 - Akkor, mi a baj? – kerekedett ki a szemem.
 - Nem hiszi el, mert Zayn nem tudta bizonyítani, nem mondott semmit.
 - De hát józan voltál és emlékszel mindenre. – Anett nem értette a helyzetet, korán volt még neki.
 - De akkor is csókolóztunk és ha nem állítom le meg is történt volna a dolog. És őszintén, az utolsó pillanatban állítottam le, mondjuk, ideges is volt érte.
 - Malik… Malik… Beszélek én vele! – idegesen megindultam a még kómás Zayn felé. – Zayn. – a fiú nem akart beszélni velem, átnézett rajtam, de nem adtam fel: - Zayn Malik!