t e l l m e a l i e    ZAYN MALIK FANFICTION
Chat
(3) Likes | Tumblr
 
Ajánló

<3
Bárki jelentkezhet, szívesen kirakok mindenkit. Az oldal témája is mellékes. Végtelen hely
lilygirl.gportal
rightbackforyouonedirection
1dzaynandagirl.blogspot
http:// ...te?
http:// ...te?
http:// ...te?
http:// ...te?
http:// ...te?
http:// ...te?

 
Figyelem!

.
Az oldalon felnőtt tartalom is megjelenhet, amiért felelősséget nem vállalok! Csak akkor olvasd a történetet, ha nem zavar a trágár beszéd és társai.

 
Blog
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Lelkek
Indulás: 2013-12-27
 

 

 

 

Tell me a Lie

Hey Cousin

6. rész

És itt a 6. rész..Jeee. Nem javítottam ki a hibákat, mert nem volt időm átfutni, de majd egy következő alkalommal megteszem és javítom! Az előző részek hibáit megpróbáltam teljes mértékben eltüntetni és sajnálom, ha nem sikerült! :) Jó olvasást, puszi!


His smileGödröcskéi kiemelték fiúcskás arcát. Göndör fürtjei szemébe hullotak, amiket egy mozdulattal hátracsapott. Zöld szemei összefonódtak tekintetemmel. Meglepetten pillantottam egyet, majd felültem és a rajtam támaszkodó személy ölébe kerültem. Anett csendben figyelte az eseményeket, én pedig zavaromban felpattantam az ágyból és a székre rakott hálóköntöst magamra vettem. Arcom elvörösödött.
 - Te jó ég! Harry? –meglepett, hogy nem Anett szájából halottam e szavakat. Én magam mondtam ki, soha nem számítottam ilyen ébresztésre reggel. Anett meg sem tudott szólalni. Némán felemelte egyik kezét, majd Harry vállára tette, aki még mindig az ágyon ült és kajánul vigyorgott. Az a kép, amit magam előtt láttam akkor, nevetséges: Anett kezét Harry vállán pihentette, mint aki még nem fogott emberi bőrt, Harry pedig engem bámult, fülig érő, perverz mosollyal. Olyan retardált volt az egész jelenet.

 - Tudod, már nem divat a hálóköntös. – Harry mosolya nem látszott eltűnni arcáról.
 - Ccchh. – jellemző, gondoltam. Minden férfi, ahogy meglát egy nőt köntösben, azt kívánja bárcsak lerepülne az is róla. – Mit keresel itt?
 - Perrie mondta, hogy Daniel szólt neki, hogy már a munkában kéne lenned. Nem értelek el és ők sem, szóval… gondoltam felkereslek. – gödröcskéi még mélyebbek lettek az egyre növekedő mosolyától.
 - Most meg mit mosolyogsz. – vágtam hozzá morcosan.
 - A vállad. – Harry rápillantott a vállamra, jelezve, hogy a köntös már nem fedi. Én álltam ott, mint egy szerencsétlen és csak kapkodtam magamra a köntöst, hogy minden testrészemet tökéletesen takarja. Hirtelen és magabiztos mozdulattal léptem az ágyhoz és kaptam el Harry kezét. Magam után húzva kinyitottam a hálószoba ajtaját és kilöktem rajta, majd hidegen hozzá vágtam:
 - Kösz. – nem nyugtalankodott, mosolya még mindig ékesítette fiucskásan szexi arcát, aztán hátrapillantott. Csak akkor vettem észre, hogy a háta mögött egy kisebb csapat áll, négy eszméletlenül helyes pasi. Remek! Csak a One Direction lehet. Kiléptem egy szál semmiben (köntös, fehérnemű) és becsuktam az ajtót magam mögött, mielőtt még Anett reagálhatott volna.
 - Helló, Léna vagyok, de most mennetek kell. – csak úgy hadartam a szavakat, mert tudtam, hogy ha leesik Anettnek, hogy a kedvenc bandája áll az ajtóban, egyszerűen kiakad és nem hagyja őket elmenni és én sem érek be a munkába.
 - Helló. – szólalt meg a szőke srcác, Niall és megvakarta tarkóját, közben látszott, ahogy az arca elvörösödik. Nem tudták, hogy mit is csináljanak, hogy mit kezdjenek a helyzettel, volt amelyikük elfordult, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe (Liam), volt amelyikük tátott szájjal bámult (Zayn), Louis csak köhintett egyet. Harry még mindig csak mosolygott. Rápillantottam az órára, ami a szűk folyósó egyik falára volt felakasztva, már ha lehet egy apró lakásban valamit is folyósónak nevezni. Megkönnyebültem. Még van egy fél órám, jutott a tudomásomra. De akkor miért kéne már ott legyek? Ja igen. Mrs. Black bónuszt ad, ha valaki idő előtt érkezik. Jól elbeszélgettem magamban, közben meg eszembe jutott, hogy kéne valamit tenni, hogy húzzanak már el a fiúk! Aztán megtörtént az, amit a legkevésbé sem akartam: Anett órásira tágult szemekkel nyitotta ki az ajtót, amjd csendben Zayn elé képett és méregetni kezdte, felemelte kezeit és Zayn arcára nyomta, majd egy igencsak meglepő megjegyzés vágott hozzá:
 - Tudod, a képeken valahogy… másabb vagy. – majd egyszerűen megfordult és mellém állt, kezeit összekulcsolva maga előtt, szemei felvették eredeti formájukat és csendesen megszólalt, újra – Directioner vagyok. – úgy mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A fiúk csak mosolyogtak, majd szerre bemutatkoztunk egymásnak. Igazából nem volt mit bemutatniuk magukon, 
hiszen mindenki tudta, hogy kik ők. Mindenki boldog volt, állva nevetgéltek, egyedül én álltam ott, morcosan, mint akinek elvették a nyalókáját, szóval mit sem foglalkozva a töbiekkel, bementem a szobába és gyorsan magamra kaptam valami egyszerű, még is elegáns öltözéket, ami tökéletes a munkába, mert egy fehér ingből és egy fekete alsóból állt. FashionFelhúztam egy fekete magassarkút, a hajamat kiengedve hagytam, hullámosan. Magamra kaptam egy blézert és kiléptem az ajtón, hat kiváncsi szempárral találtam szembe magam.

 - Mi a fenét bámultok? – ideges voltam, mert tudtam, hogy pár perc és elkések.
 - Hová tűntél az előbb? – kérdezte Anett értetlenkedve.
 - Olyan jól elvoltatok, hogy észre sem vettétek, bementem átöltözni. – mosolyogtam egyet gúnyosan, majd a táskámat a vállamra dobtam és elindultam a kijárat fele. – Sziasztok.
 - Én a srácokkal itt maradok, úgy sincs dolgunk. – halottam ahogy Anett enyhén kiabál utánam.
 - Ha gond van hívj. – nem fordultam meg.

- - -

Sietve kerestem egy parkolóhelyet az étterem előtt, találtam is. Kiszálltam az új Range Rover Evoque-ból és sietősen kezdtem lépkedni az étterem bejárata fele. Bementem az öltözőbe és magamra kaptam a pincér köntösömet, utána pedig a konyhára, hogy jelezzem, itt vagyok. Hirtelen Daniel került elő a semmiből:
 - Na végre, hogy itt vagy! Mi történt?
 - Ááá.. semmi különös, csak öt pasi ébresztett reggel.
 - Berúgtál az este? – nézett rám értetlenül.
 - Dehogyis. Te szóltál Perrienek, Perrie meg Harrynek, Harry meg a bandával várt az ajtó előtt.
 - Húú. Nem semmi.
 - Tényleg nem.
 - És Anett, nem volt bezsongva?
 - Csak öt percig. – nevettem és közben elvettem az ételt és kivittem az asztalhoz. Mikor visszamentem a konyhába, leültem egy azstalhoz és megkóstoltam a desszertet, csatlakozott hozzám Dan is.
 - És jól megy az autó?
 - Úúú. Ne is mondd, nagyon durva. Soha nem ültem ilyen jó kocsiban. Minden nap egy öröm, amikor megfoghatom a kormányt. – mosolyogtam, közben meg fura hangokat adtam ki, annyira ízledt a finomság.
 - Tudom, ismerős érzés. – Daniel felállt és elment a dolgára, én lusta voltam tovább dolgozni, inkább ültem és telefonoztam. Jött egy sms-em, amiben a következő állt: (Persze, hogy Zayn küldte)
Reggel nem beszéltünk sokat és örömmel tudom, hogy te vagy Perrie barátnője.
Nem válaszoltam rögtön, még csak az kéne, amúgy is, mire véljem azt, hogy örül nekem? Gondoltam, hogy elhúzom a válasz megírását és most inkább Perrienek írok.
Szia Perrie:) Köszi, hogy elküldted értem Harryt és a srácokat, időben beértem.
Helló. Mi?? Igaz, hogy panaszkodtam nekik, hogy nem veszed fel, de nem én küldtem őket…
Akkor meg? Honnan tudta a címemet?
Azt tőlem, de nem tudtam, hogy mire készül.
Ez fura…:DD
Az. ;)))) Ma munka után nem jösz el velem vásárolni?
De igeeeen! Alig várom, hogy megszabaduljak a munkából.
Elkérjelek?
Semmiképpen se! Kell a pénz, így is én vagyok a leglustább. :D
Igen, azt látom. :)) Majd írj ha vége.
Okéé. Sziaa. :*
:*

- - -

Alig vártam, hogy vége legyen, annak a cseszett napnak. Vagyis inkább a vásárlást. Amikor végeztem a munkával, felhívtam Perriet és mondtam neki, hogy én érte megyek, hiszen azért van autóm. Perrie háza előtt parkoltam és dudáltam egyet, hogy jöjjön. Perrie izgatottan ugrott be mellém, majd lelkesen dobta felém a szavakat:
 - Találkoztam Dannel, mondta, hogy nagyon rossz kedved van és vigyelek el lovagolni.
 - Nem rossz ötlet. Honnan tudja, hogy imádok lovagolni? – felvont szemöldökkel indítottam el a kocsit.
 - Kriszti. – előre nézett, ki az ablakon. – Itt fordulj jobbra, majd meg ne állj a város végéig.
 - Igenis. Nincs nálam se a csizmám, se a nadrágom, vagyis a lovagló szerkóm.
 - Ne aggódj, elvégre én vagyok Perrie Edwards. – nevetett, majd bekapcsolta a biztonsági övet.

Amikor megérkeztünk egy gyönyörű lovardával találtam szembe magam, tele szebbnél szebb lovakkal. Perrie mondta, hogy még a legnagyobb rajongói se tudják róla, hogy szereti a lovagak és a lovaglást. Emberemre találtam. Igazából én még azt sem tudtam, hogy London közelében van lovarda.

Gyorsan telt az idő. Perrievel terepre mentünk, ahol megbeszéltük ügyes-bajos dolgainkat. Kitálaltuk egymásnak a magánéletünket. Szinte minden pontból megközelíettük egymás életét. Örültem, hogy valaki 3-4 nap ismeretség után képes ennyire megbízni bennem. Egyre jobban kezdtem rájönni, hogy ő nem az, akit a rajongói annyira szeretnek, majdnem az ellentéte a Little Mix énekesének. Mint mondtam az idő gyorsan telt, így mire észbekaptam már otthon voltam és a lakás ajtaját nyitottam ki. Az ajtó kinyitása után egy 6 személyből álló, félig részeg csapatttal találtam szembe magam. Már sötét volt, Taylor és Kelly még a munkában voltak.
 - Jaj, könyörgöm, szedjétek össze magatokat. Taylor és Kelly ki fog pakolni titeket.
 - Ugyan már unokahugica, Taylor engem biztos nem rak ki. – megforgattam a szemeimet, majd elkezdtem elpakolni a már üres üvegeket.
 - Remélem semmit nem csináltatok Anettel. – szúrosan rápillantottam Harryre.
 - Ugyan már, dehogy! – a válasz után egy enyhe mosolyt küldött felém Harry.
 - Várj, - kapcsolt Anett, aki amúgy elég józan volt, ő inkább tettetni szokta azt, hogy részeg. Ezt egy buli alkalmával be is bizonyítottuk, alkohol mentes sörrel, a többit tudjátok… - unokahugica?
 - Jaj igen, elfelejtettem mondani – Niall nagy levegőt vett. – Én Taylor első unokatesója vagyok, így Léna is a rokonom.
 - Gyerekkoromban mindig azt kívántam, hogy bár ne lennék ír származású. Ki nem állhattam Niallt, pedig mindig együtt lógtunk. – nevettem.
 - Erről eddig miért nem beszéltél? – Anett felállt és segített pakolászni.
 - Háát. Ahogy egyre nagyobb híre lett az 1D-nek és vele együtt Niall-nek, úgy gondoltam, hogy jobb ha tőled elhallgatom. – Anett morcosan nézett, a fiúk meg enyhén nevettek. – Azért, segíthetnétek.
 - Ja persze. – Liam segítőkészen felállt és felém indult, hirtelen úgy éreztem segíteni fog, de ahelyett egy puszit nyomott az arcomra és az ajtó fele vette az irányt, de előtte megfordult – Mennünk kell. – a fiúk követték és az ajtón át elhagyták a lakást.
 - Kapjátok be! – ordítottam egyet, majd nekiláttam takarítani, persze Anett segített.

- - -

 - Milyen durva már… Niall és ti, rokonok. – csendben vacsoráztunk, amikor Anett megtörte a szótlan lakomát.
 - Igen. – Taylor csak köhintett egyet, majd meredten bámulta az asztalt, elmélyült a gondolataiban.
 - Köszönöm szépen. – zajt csapva leraktam a villát és a kést, ezzel abbahagyva az evést. A széket hátrébb nyomtam, ami kellemetlen hangot adott ki, felálltam az asztaltól és zavartan bementem a szobámba. Hallottam, ahogy Kelly is kisebb zajt csapva utánam indul. Szegény Anett. Olyan boldogan ült ott az asztalnál, de csak egyedül ő, hiszen mind tudtuk, hogy min mentem keresztül Taylorral együtt. Úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás mindazért, ami azon a borzalmas napon történt. Úgy gondoltam, hogy Taylor szerint is én vagyok az akkor történt bajok okozója. Kelly benyitott, szúrósan rápillantottam, majd megadva magam lerogytam az ágy szélére. Kelly vígaszt próbált nyújtani nekem, de én érzéketlenül kiküldtem a szobából. Remélem értette, hogy miért tessékeltem ki és nem sértődött meg. Aztán sírni kezdtem és Anett nyitott be.
 - Ne haragudj, egy pillanatig elfelejtettem, hogy min mentél keresztül. – leült mellém és megölelt. – De tudnod kell, hogy nem a te hibád. Tudom, hogy úgy gondolod, hogy miattad halt meg E...
 - Mi folyik itt…?! – Harry hatalmas mosollyal az arcán rontott be a szobába, csak annyit láthatott szegény, hogy én sírok és Anett vígasztal. – Ki volt az a barom, aki otthagyott téged? – akaratlanul is elmsolyodtam, Harry annyira jófej tudott lenni.
 - Öltözzetek, gyorsan! – Kriszti is bennébb került. Meglepetten fogadott a csapat látványa: Perrie, Dan, Kriszti és mellette a fiúk. – Buli van.
Anett eggyüttérezve velem, odahívta az ágyhoz Krisztit és elmondta neki, hogy az emlékek és a velük járó érzelmek, fájdalom felszínre törtek. Láttam, hogy Kriszti annyira jól megvan az új és menő bandával, hogy semmi kedvem nem volt elrontani az ő kedvét is a bulitól.
 - Mosmtár jobban vagyok. – súgtam a fülébe és felálltam, majd Danen kívül kiküldtem a fiúkat a szobából. – Átöltözöm, segítsetek, hogy milyen ruhát vegyek fel.
 - Oké. – Dan elkezdte fogdosni a sminkcuccaimat és közben szerényen beszélni kezdett. – Láttam, hogy van valami gond, nekünk elmondhatod.
 - Tudom, bízom bennetek, csak egyszerűen olyan dologról van szó, amiról még nehéz beszélnem. Talán egy kicsit később. Egy-két pia után biztos megnyílok…
 - Jajj kérlek, csak a szád nyíljon meg és ne egyéb. – nevetett Anett, bár egy kicsit nehézkesen, még nem mert viccelődni velem, de egy nevetéssel a tudomására hoztam: Jól vagyok, tényleg!
Szépen kezdtem próbálgatni a ruhákat és végül egy tök normális szerkót hoztunk össze a perverz Anettel, a szerény Krisztivel és a meleg divattervezővel, Dannel..:D Perrie, az énekesmadár csak csendben figyelte a történteket. Nálam az öltözék attól függ, hogy milyen kedvem van és azon az estén cuki kedvemben voltam. Szóval, nem lett valami hű de bulis szerkó, de nekem kényelmes és megfelelő, ez számított. A hajamat begöndörítettem, majd Anett szerkóját álítottuk elő. Az övé valahogy nőiesebb lett, de ki nem sz*rja le?! Elindultunk egy bár fele, szépen gyalogosan, közben meg Niall jött mellém, amíg a többiek előttünk egyre jobban kijöttek és megismerték egymást. Én igazából Perrien, Anetten és Krisztin kívül senkit sem ismertem igazán, mert Niall-t gyerekkorom óta nem láttam és Dan nem mesélt sokat magáról.
 - A vak is látja, hogy valami baj van és tudom, hogy köze van Eszterhez és a bácsikámhoz. – Niall megállított és felém fordult, megfogta a vállamat és egy kicsit megrázott. – Mi bajod?
 - Hú, de kedves vagy. Kurvára leszarom, hogy mennyire megértő tudsz lenni, de most nem vagy az és 5 év után már nem igazán érdekelsz.
 - Basszus, nem az én hibám, hogy öt éve folyamatosan pipa vagy rám!
 - Nem vagyok pipa, azt hittem, hogy a te családod is és a Tayloré is megvet engem, elvégre minden az én hibám volt, kurvára! – az utolsó szavakat már torkom szakadtából ordítottam és nem tudtam szabadulni a tudattól, hogy mindenki engem okol a történtekért.
 - Mi a fenét műveltek? – Lou fordult meg és kérdezte, felé irányítottam a szemem és szomorúan vettem észre, hogy mindenki engem bámul.
 - Senki nem mondta, hogy te vagy a hibás! – Kriszti és Anett indultak felém, majd kétfelölről megkaroltak. – Azt mondtad, hogy jól vagy és bulizni szeretnél, akkor egy kicsit feledd el a rossz emlékeidet.
 - De hát, milyen emlékekről beszéltek? – ez a kérdés volt az, amit senkitől, de senkitől nem akartam aznap hallani, még Perrietől sem. Dan kérdezte és várta a válaszomat. Nyeltem egyet, majd leültem a járda szélére és leraktam a táskámat magam mellé. Dan az útra lépett, hogy szembe kerüljön velem, a többi fiú pedig körülöttem foglalt helyet. Kriszti és Anett a háttérbe kerültek, egy kerítés mellé álltak, ők már tudtak mindenről. Perrie, pedig leguggolt mellém, de úgy, hogy Dan lássa az arcom. Borzasztóan fájt, hogy olyan dologról kell beszéljek, amiről nem akarok, de úgy éreztem, hogy ennek a társaságnak szüksége van arra, hogy mindent tudjon rólam, hiszen képesek voltak jobb kedvre deríteni egy bulival. Beszélni kezdtem.

Még nincs hozzászólás.
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre