Helló emberek! Meg van már az első rész. A prológust még nem tettem fel, de most azzal foglalkozom. A sztoriról annyit elárulok, hogy minden részben lesz valami izgalmas. Szerintem mindenki tudja, hogy a sztori Lénáról és Zaynről fog szólni, de mennyire lenne izgalmas, ha már egyből jóba lennének? Semennyire! Na szóval, azt terveztem, hogy húzni fogom a kettejük kapcsolatát és Léna először semmiképpen sem Zayn-el fog összejönni. A főbb szereplőket beteszem a Szereplők modulba, a többit pedig a részek végén fogom csatolni, képpel együtt. A sztori végig Léna szemszögéből lesz írva, de búnuszként lehet, hogy majd teszek egy linket, amiben az adott rész más szemszögéből is leíródik. Amúgy a sztorinak az első 5 része már megvan, annyit elárulhatok, hogy mindegyikben lesz egy kis meglepetés. 
Jól esne, ha kommenteket írnátok és megosztanátok az oldalamat. Várom a pozitív kommenteket, de figyelmesen elolvasom a negatívokat is, hiszen abból tanulok és legalább tudom, hogy mi lenne jobb és érdekesebb nektek! ;)
Aki a sztorit izgalmasabbnak akarja látni, az ne olvassa el a prológust...;))

 - Pakolj, mert nem fogok órákon át várni és a repülő sem! – apu haragos hangja mindig megrémített, bár tudtam, hogy nem kell félnem tőle, hiszen nem vagyok már 13 éves lány, akinek jár egy pofon minden egyes visszaszóláskor. 18 és fél évesen az embernek elég már egy megszólítás és tudjuk már, hogy nincs mit fokozni, az van amit apu mond és kész.
 - Rendben, mindjárt kész vagyok. – szokásom, hogy mindig kifelejtek valamit a pakolásból, de ezúttal írtam egy listát, amin várhatólag nem szerepelt valami, de ha lesz pénzem megveszem majd Londonba. Minden egyes kedvenc és nem kedvenc cipőm a táskában végezte, aztán a ruhák nagyobb része, mert abból rengeteg volt. Nem terveztem, hogy hazajövök valaha is, így minden felvehető cuccomra szükség volt.
Tudtam, hogy minden rendben lesz, imádtam angolul beszélni, olvasni, úgy hogy az angoltudásomra nem foghatom, ha valami rossz történik velem, amúgy is, egy ismerősöm szerint minimál angol tudással meg lehet élni Angliában. Mindegy, nem ettől féltem, hanem attól, hogy nem találok majd munkát, amit jól is végzek majd és szeretni is fogom. Ideiglenesen az unokatestvérem felvett a pizzériájába dolgozni, pincérnőként, amíg rendes munkát nem találok. Reméltem, hogy könnyű dolgom lesz. Kicsi korom óta csak arra vágytam, hogy elmehessek Londonba.. és tessék!